Ellepték Iránt a nyugati gyorsétteremláncok koppintásai
Irán a kétarcúság országa: az 1979-es forradalom után a tömegek támogatását élvező, azt vezető Khomeini ajatollah került az ország élére, aki azonnal fundamentalista csoportok támogatásába kezdett, majd egyre nagyobb távolságot igyekezett tartani az Egyesült Államoktól. Az ellenszenvet erősítette a nyolcvanas években nyolc éven át Irakkal vívott háború, melyben az amerikaiak és szövetségeseik az irakiakat támogatták.
Eltűntek tehát az iráni utcákról a miniszoknyák, a McDonald’s-ok és a többi gyorsétteremlánc egységei, sőt, az alkoholfogyasztást is azonnal betiltották, indokként mindenre a vallást, illetve a Koránt hozva. Irániak tömegei emigráltak az Egyesült Államokba, Kanadába, vagy épp Európába, menekülve a lassan megtestesült orwelli álommá váló országból. A túlnyomórészt muzulmánok által lakott 83 milliós országban ma az alkoholstop ellenére azonban mintegy ötmillió alkoholista él, akik nyilvánvalóan a feketepiacon szerzik be a külföldről csempészett, illetve magánházaknál készült italokat.
1979 óta tiltják Iránban az alkoholt, mégis ötmillió alkoholista van az országban
A kilencvenes években – a keményvonalas Khomeini 1989-ben bekövetkezett halála után – kicsit enyhébbé vált az iráni vezetés, így a divat, illetve a gyorsétteremláncok terén is apró nyitásra került sor: a cégek továbbra sem lehetnek jelen az országban, a polgárok ízlésének azonban nem lehet megálljt parancsolni, így az elmúlt három évtizedben a nyugati kultúra minden nagyvárosában megtalálható láncainak másolatai szép lassan elárasztották az országot.
Fotó: PATRICK BAZ / AFP
McDonald’s helyett Mash Donald’s-, Subway helyett Subways, KFC helyett Kentucky (vagy épp KFC), Pizza Hut helyett Pizza Hat-, vagy esetleg Pizza Hot-egységek ütötték fel fejüket a nagyobb városokban, melyekben a világ más országaiba utazó irániak által megszokott ízek többé-kevésbé ügyes másolataival tömhették tele magukat a gyorsan elkészülő ételre vágyók.
Fotó: LAFFORGUE Eric / hemis.fr
Nem minden iráni engedhette meg persze magának ezeket az ételeket, hiszen az egy kebab áráért megvásárolható hamburgerek jóval kevesebb energiát adtak, így a hasonló helyeken való fogyasztás hosszú éveken át inkább státuszszimbólum volt, mint éhséget optimálisan csillapító döntés.
Természetesen az ételek neveit is átírták: így született meg például a Burger King Whopperének közel-keleti adaptációja, a perzsa hangzókhoz is jobban igazodó Wooper, vagy a KFC Double Downja helyetti Dahbel Dahn. A menük terén sajátos újításokat is bevezettek: a burritokat például tortilla helyett a jóval kenyérszerűbb – itthon leginkább török kenyérként ismert – lavasba tekerik, és kebabbal, grillezett zöldségekkel, sáfrányos rizzsel, illetve mazsolával töltik meg.
Az iráni KFC
A gyorsétteremstop fényében érdekes látni, hogy a Coca-Cola és a Pepsi amerikai volta ellenére Irán-szerte elérhető, köszönhetően az országban lévő palackozóüzemeknek.
Mindezek tudatában jogosan merül fel a kérdés: félnek-e az iráni vállalkozók attól, hogy a valódi jogtulajdonos bírósági pert indít a név, illetve a termékek eltulajdonítása miatt? Az amerikai-iráni kapcsolatokat ismerve erre semmiféle esély nincs, így az élelmes cégtulajdonosak még biztosan hosszú éveken át szabadon árulhatják a különböző termékeiket – főleg, hogy Irán továbbra sem tagja a Kereskedelmi Világszervezetnek. Az amerikai vállalatok ettől függetlenül néha megpróbálják érvényesíteni a jogaikat, de egy-két kisebb sikertől eltekintve Irán úgy lesöpri ezeket, mintha semmi sem történt volna.
Starbucks helyett Raees Coffee – a logó legalább hasonlít
Mindez persze nem azt jelenti, hogy az országban ne léteznének szerzői jogok, bár a márkanevek és logók bejegyzésének menete jóval bonyolultabb a világ bármelyik országában tapasztalhatónál: nőalakok például egyáltalán nem szerepelhetnek rajtuk, így a Columbia Pictures, vagy épp az Aunt Jemima palacsinták jelképét Iránban semmi sem védi a lemásolástól.
Az első valódi McDonald’s, vagy Starbucks megjelenése ugyanakkor egy szempillantás alatt döntené le a három évtized alatt felépült iráni gyorsétteremlánc-ipart, hiszen a vásárlók azonnal átpártolnának az új céghez, tudván, hogy az egyenesen a mesékbe illő Nyugatról érkezett.
