Láttuk a jövőt, és kiválóan szórakoztunk
A Sony 2016 őszén dobta piacra a PlayStation VR kiegészítőt, ami a PlayStation 4 konzollal rendelkező játékosok számára nyújt virtuális valóság élményt a videojátékokban. Habár a PlayStation VR bizonyos tekintetben elmarad a PC-re köthető Oculus Rift vagy a HTC Vive hardveres képességeitől, cserébe a Sony a konkurenciánál jóval olcsóbban kínálja a portékáját, és a játékkínálat annak ellenére is szélesebb, hogy a másik két VR-kiegészítő régebben van piacon.
Mindez meg is látszik az eladásokon, hiszen a PS VR-ból alig több mint egy év alatt 2 millió példányt kelt el, amit több, mint amit az említett két hardver együtt fel tudod mutatni, ráadásul a Sony rengeteg időt, energiát és pénzt fordít arra, hogy még több PlayStation 4 tulajdonos számára tegye vonzóvá
a már 100 000 Ft alatt is beszerezhető kiegészítőt.
Ezen törekvés részeként a gyártó március végén egy londoni esemény keretében egy tucat olyan játékot mutatott be, ami 2018-ban jelenik meg, kizárólag PlayStation VR-ra, és ezek közül az egyik legizgalmasabb cím a Firewall: Zero Hour. Egy virtuális valóságban játszható first person shooter (FPS), azaz belső nézetes lövöldözős játék, amiben nem gépi ellenfelekkel, hanem más játékosok vesszük fel a harcot, méghozzá három másik élő és lélegző partner társaságában.
AKKOR MOST MENNYI AZ ANNYI?
Szóval mennyibe kerül, ha valaki PlayStation VR-ral szeretne játszani? Ehhez egyrészt szükség van egy PlayStation 4-re, hiszen enélkül a kiegészítő használhatatlan. Az alap PS4 már beszerezhető 100 000 forint környékén, míg az erősebb hardverrel felszerelt PS4 Pro minimum 120 000 Ft. Erre jön még rá a PlayStation VR, ami jelenleg 90 000 forint környékén mozog, szóval összességében nagyjából 200 000 Ft-ot kell a Sony virtuális valóság-rendszerére áldozni, de ebben még nincsenek benne az olyan speciális perifériák árai, mint pl. a fegyver alakú Aim kontroller.
KLASSZIKUS JÁTÉKMENET…
PS VR-ra persze nem ez az első belső nézetes lövölde, hiszen ide sorolható a 2016-os Until Dawn: Rush of Blood, akár a 2017-es Resident Evil 7, a szintén tavalyi, idegen bolygón játszódó Farpoint pedig már klasszikus FPS, ahogy az idén tavasszal megjelent, kooperatív játékmenetet kínáló Bravo Team is, de a multiplayernek hála a Firewall: Zero Hour messze túlmutat ezeken a címeken.
A játékmenet leginkább a Counter-Strike-ot és a Rainbow Six: Siege-et juttatja az ember eszébe, hiszen két csapat néz farkasszemet egymással: az egyik fél feladata, hogy megvédjenek egy fontos adatokat tartalmazó laptopot, míg a másik kompániának pont az a célja, hogy megkaparintsák a gépet, így törve át a megszerzendő fájlokat védő tűzfalat – innen ered a játék címe is.
Az általunk próbált londoni demóban egy mediterrán villa volt a helyszín, ahol egyaránt lehetőségünk volt védeni és támadni a laptopot. A cél persze mindkét esetben ugyanaz: likvidálni az ellenfeleket, méghozzá a kezünkben lévő fegyver, illetve gránátok, bombák, és persze a három társunk segítségével.
A meccs indítása előtt lehetőségünk van fizimiskát, a lehetőségeinket befolyásoló osztályt és felszerelést választani, aztán, ha mindenki készen áll, bekerülünk a játéktérre. Az általunk bejárt villa rengeteg ajtóval, ablakkal, két, több lépcsőn megközelíthető emelettel, és jó pár különböző helyiséggel kínált tucatnyi útvonalat, így biztosítva a rendes taktikázás, például a szétválás és bekerítés lehetőségét.
…A VIRTUÁLIS VALÓSÁGBAN
Mindez az FPS-ek világában egyáltalán nem hat újnak, sőt kifejezetten egyszerű, már-már avítt játékmechanikáról van szó, ugyanakkor a virtuális valóságban mégis frissnek és különlegesnek hat.
A PS VR-sisakkal és egy fülessel a fejünkön teljesen kizárjuk a külvilágot, 360 fokban körbevesz minket a virtuális játéktér, ráadásul a program a direkt ilyen célra fejlesztett, fegyver alakú Aim kontrollerrel játszható, amit kézbe venni olyan érzés, mintha egy rendes mordály lenne a kezünkben. Van rajta ravasz, és ahhoz, hogy pontosan tudjunk célozni, tényleg a szemünk magasságába kell emelni, ami sokadszorra is élményszámba megy több évnyi egeres/billentyűzetes és hagyományos kontrolleres lövöldözés után.
A speciális kiegészítővel a rendszer érzékeli a mozgásunk, így például oldalra fordulva a virtuális testünk is fordul, előre haladni, guggolni, futni, tárazni, fegyvert váltani, gránátot dobni, bombát lehelyezni pedig a jól elhelyezett gombokkal és analóg karokkal lehet, amiket még úgy is könnyű kezelni, hogy nem tudunk bármikor lepillantani az eszközre, hiszen a játékon belül csak a virtuális fegyverünk látszódik.
Az élmény dinamikusabb és intenzívebb, mint a monitor előtt ülve,
amit csak tovább erősít a többiekkel történő folyamatos kommunikáció. Normális fülessel ráadásul azt is hallhatjuk, melyik irányból szólnak hozzánk a társaink, fegyverropogás alapján be tudjuk lőni merre van az akció, és ennek hála a játék teljesen beszippant, részesei válunk a minket körül ölelő virtuális világnak, ami egészen új szintű élmény, a faék egyszerűségű játékmenet ellenére is.
EZ MÁR A JÖVŐ?
A Sony tervei szerint a Firewall: Zero Hour valamikor idén kerül a boltok polcaira, és az általunk próbált demó alapján egy kifejezetten ígéretes játékról van szó. Hibával a bemutató során egyáltalán nem találkoztunk, a gyors, 7-8 perces menetek ellenére a VR-játékoknál alkalmanként jelentkező rosszullétnek nyoma sem volt, ráadásul az első éles menet során még azok is pillanatok alatt belejöttek az Aim kontroller használatába és a játék irányításába, akik életükben először vettek ilyen eszközt a kezükbe.
A lejátszott három meccs során kiválóan szórakoztunk, a 30 perces próbakör végén nevetve és lelkesen kaptuk le a fejünkről a sisakot. Mindez persze nem csupán a VR érdeme: komoly szerep jutott benne annak is, hogy valódi emberekkel játszottunk valódi emberek ellen. Ez jelentős tényező, és ha a fejlesztőknek sikerül egy valóban tartalmas, több pályát, több fegyvert, illetve normális fejlődést és jutalmazást tartalmazó végső verziót az asztalra rakni, akkor
komoly ütőkártyát adnak a Sony kezébe.
A Firewall: Zero Hour a játékélményével akár a szkeptikusokat is meggyőzheti a PlayStation VR létjogosultságáról, ráadásul jelentősen megdobhatja a hardver eladásait, hiszen a program lényege pont az, hogy ne gépi ellenfelekkel, hanem más játékosokkal induljunk harcba, szóval, ha valaki a haverjaival (vagy ellenük) szeretne akcióba lendülni, annak meg kell győznie a többieket, hogy ők is beruházzanak a játék futtatásához szükséges kiegészítőre.
Ehhez persze az kell, hogy a végeredmény tényleg patent legyen, és ha a fejlesztők meg tudják ugrani azt a lécet, ami az elsőre szintén ígéretesnek tűnő Bravo Team alkotóinak nem sikerült, akkor kijelenthetjük, hogy az FPS műfaj szintet lépett, és ez a lövöldözős játékok jövője.
Párizsban végül megtérített a virtuális valóság
Ráadásul ebben a jövőben már nemcsak nappaliban játszott meccsek szerepelnek, de simán elképzelhető, hogy pár éven belül egy VR-játék is ott legyen a legnépszerűbb e-sport címek között, saját tornákkal, jelentős pénzdíjakkal és olyan játékosokkal, akik nem egérrel és billentyűzettel a kezükben, hanem PS VR-sisakkal a fejükön szereznek hírnevet.
